bezsmodszer

Pillangó-lét

A pillangó a metamorfózis nagymestere az állatvilágban. Hozzáférhetővé, megélhetővé teszi a csodát, a pillanatot, amelyben a fejlődésünk hatalmas lépést tesz, s amelyben hirtelen megmutatkozhatunk teljes pompánkban. Ma nagyon sokszor halljuk, hogy semmi nem állandó, csak a változás. Halljuk, s mivel alig találunk kapaszkodót egyébként is, bizony nehezen éljük meg. Félünk, szorongunk, aggódunk, fogyasztjuk a világ szemetét, s valljuk be, termeljük is rendesen. Saját gondolkodásunk, megoldási struktúráink fogságából időnként kiemeljük a fejünket egy kis friss levegőért, majd gyorsan vissza is húzzuk, mert nagyon nem tetszik amit látunk. A kérdés az, maradhatunk-e tartósan a friss levegőn? Van-e ami ott tart minket? Miben érezzük magunkat otthonosabban, a problémában vagy a „szebb jövő” felé haladva? Szóval van-e bennünk annyi kurázsi , mint egy pillangóban? Vállaljuk-e a változást, kitágítjuk-e a létünk határait, vagyis ki merünk-e pillantani a be sem látható horizontra? Tudom, az élet sokszor pont ez ellen dolgozik. Tudom, a mindennapok általában maguk alá gyűrnek minket. De gondold végig életed nehéz, súlyos pillanatait. Azokat a helyzeteket, amelyek rosszul is végződhettek volna, amelyekért megszenvedtél, mégis valami szépséges született belőle. Ugye volt ilyen? Ugye előfordult , hogy minden összeesküdött ellened, s mégis győzedelmeskedtél? Ma arra biztatlak vedd elő saját pillangó éned és dédelgesd meg egy kicsit. Játssz el az érzéssel, éld meg azt, aki lenni szeretnél. Ha csak egy-egy pillanatra is. Hogyan beszélnél akkor, mit mondanál, milyen tárgyak vennének körül, ki lenne melletted? Minden nap szánj egy kis időt erre a játékra. Akkor a leginkább, amikor a legkevésbé érzed, hogy kedved van játszani. Az agyad ellenkezni fog, de ne törődj vele. Csak csináld és érezd. Hallgass zenét , s közben légy Te magad a zene. Mondj mesét, s közben légy Te magad a mese. Mozdulj meg, s közben légy Te magad a tánc. Nyújtsd ki a kezed, s közben légy Te magad a simogatás. Egyik pillanat a másik után. Mint az élet. Mint a pillangó tánca, önnön létrehozásában. Fájdalom és görcsök nélkül. Először csak az egy pillanatot éled, de élheted a következőt és a következőt is így. Ha egyszer ment, miért ne lehetne újra és újra. Arra biztatlak ne hagyd, hogy felszúrjanak egy tűvel valamilyen gyűjteménybe. Merj hinni benne, hogy kikerülhető az a lepkeháló. Repítsd a pillangód!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!