Már egy jó ideje nézem a Magyar1-en Borbás Marcsi műsorát , a 4 Szellemet. Fontos témákról , emberi dolgokról beszélgetnek szakértők és akik élik, amiről a szó folyik. Okos emberek mondanak figyelemre méltó, okos dolgokat, és nagy hittel rendelkező, mély meggyőződésű emberek mondanak figyelemre méltó, mélyreható dolgokat. Hogy mi a különbség? Az okost meghallgatod, bólogatsz vagy nem, majd elfelejted. A hittel élőt meghallgatod, bólogatsz vagy nem és még jó sokáig foglalkoztat. Hogy miért? Mert hatással van, valódi hatással. Érzed a felelősségét, az erejét, az elszántságát, valami olyasféle erényeket, melyet elfogadsz vagy nem, de mégis csak van erejük. Rövid ideje bekerültem egy olyan körbe, ahol okos emberek, okos megoldásokat kínálnak az élet kihívásaira. Bólogatok, miközben hallgatom , hiszen vitathatatlanul , bizonyítottan működő dolgokról van szó. Bólogatok, s közben az fogalmazódik meg bennem, nekem ez bizony kínai. Nem azért, mert nem értem, amit mondanak, s nem is azért, mert nem tartom elfogadhatónak. Tisztelem, becsülöm a tudást, s ha azzal jobbíthatom a magam vagy mások életét használom is. De valami mégsem stimmel. Hallgatom a professzort, aki arról beszél, hogy kicsit nehezen fogadja el a felesége, hogy ő az okosabb. Mi az, hogy okosabb, mi az, hogy nehezen fogadja el a felesége? Biztosan muszáj mindig versenyezni? Beszélünk arról, hogy a kapitalista életfelfogás a kapcsolatokban is megmutatkozik, vágytól vágyig megyünk , s ha nem, akkor nincs semmink, ami a lemondást igazából pótolná. Még nem találtuk fel, mi van a lemondás helyett. Megint csak kérdezem. Az, hogy hűség, mint érték, nem váltja ki ezt? Az, hogy bizalom, mint érték, nem írja felül a lemondást? Az, hogy szeretet, mint érték, nem teszi teljesen semmissé azt, hogy lemondás? Én azt tapasztalom ,hogy az emberek egyszerű , működő életre vágynak. S persze nem könnyű eligazodni. Szétbombázzák az agyunkat, versenyeztetnek minket, mindenféle legendákat szőnek az élet köré, s mi kapkodjuk a fejünket, hiszen szeretnénk ezt is, azt is, jó lenne így is élni, úgy is. Csak hát ki tudja, hogy mi az ami valódi? Ki tudja, hogy mi az ami tényleg megéri? Visszatérek a 4 Szellem című műsorhoz. Ott is azt tapasztalom, amit egyébként érzek. Nincsenek válaszok hit nélkül . Persze kérdezheted erre, tessék mondani, hol lehet kapni hitet? Mondhatod, hogy ugyan már, ez az egész csak önbecsapás. Ki bizonyítja, hogy így van? Ma arra biztatlak figyeld meg olyan emberek életét, akik hitelesek (milyen szép is a magyar nyelv) a számodra és vizsgáld meg, miben hisznek? Arra biztatlak lásd meg az életedben, hogy hol van jelen a hit. Hol érzed azt, hogy amit megélsz, több annál, mint ami tudományosan leírható. Több annál a csábításnál, amit a világ nap mint nap eléd dob. S arra is biztatlak, ne misztifikáld a hitet. Tatiosztól olvastam a következőket: “Milyen közel állnak egymáshoz: adni – kapni, ajándékozni – elvenni, tisztelni – megalázni, odafigyelni – elvárni, elengedni – kényszeríteni, megbocsátani – haragudni, megbízni – gyanakodni, együtt érezni – közönybe burkolózni, hinni – kételkedni… A választani tudás az igazi tudás. A jó ember ritkán téved.” Szóval, valami ilyesmire gondolok. Annak a pontnak a megtalálására, amikor abban vagy érdekelt, hogy a harc helyett teremts, amikor másokért is tenni akarsz valamit, amikor képes vagy a békére, bármilyen provokációk is vannak körülötted. Hidd el, sem meggyőzni ,sem megtéríteni nem akarlak. Csak arra szeretnélek biztatni, hogy találj valamit, amitől erősebb, békésebb, derűsebb leszel. A cudar időkkel nem lehet cudar fegyverekkel harcolni. Az életnek mindig van értelme. A belső hitvilágunkból fakadó mély meggyőződéseinknek pedig hihetetlen a támogató ereje. És bárki , bármit is mond, jó embernek lenni, megéri. Tulajdonképpen nincs is más választásunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: