A Te meséd

Pár hónapja olvastam Tahir Shah Kalandozások az Ezeregyéjszakában című könyvét. Nagyon szerettem, csupa szépség, bölcsesség, mese. Valami egészen más világ. Számomra azért is nagyon kedves, mert Marokkóban történik, én pedig nagyon szeretem Marokkót. Ha India a szívem közepe, akkor Marokkó, és leginkább Marrakesh a szívem csücske. A lassan feledésbe merülő ősi berber hagyomány szerint minden embernek meg kell keresnie a szívébe rejtett meséjét, mely életének a lényege. Van, aki megtalálja, van, aki nem, de mindenkinek kötelessége, hogy keresse, mondja a történet. A könyv szereplői különböző utakon keresik a meséjüket. S ugyan mindenkinek más a története, de a lényeg ugyanaz. Mi az, ami miatt érdemes élni? Mi az, ami nem csak egyszerűen motivál, hanem boldogságot jelent, feltölt, kiszínezi a hétköznapokat? A saját mesénkben ez is benne van. A minap a körúton mentem és egy könyvesbolt kirakatában megláttam egy pici Kisherceg figurát. Rögvest hazahoztam, a szobámban kitettem a kis ereklyéim közé, s kifejezett boldogságot éreztem. Mintha egy darabka megvalósulás lenne a lelkemből . Jé, ez az én mesém!!!!!!  – ujjongtam, s ez sok minden kérdésemre választ is adott. Amikor tanítok , az egyik legfontosabb feladatom, hogy arról beszélgessünk, mit is jelent az előítélet mentes élet, mit is jelent a felelősség az életünkben. Szóval, mit is jelent a szívünkkel látni. Nem könnyű feladat, hiszen általában nem így növünk fel. Tulajdonképpen az első pillanattól kezdve, amikor kikerülünk abból az otthoni légkörből, ahol tényleg mi vagyunk a legfontosabbak, tehát már az óvodában is, megkülönböztetések millióival találkozunk. Ő ebben jobb nálad, te ezért vagy más, ő ilyen, te olyan. Összehasonlításokon növünk fel, s persze, hogy elveszítjük az igazi látást. Hiszen az egész életünk egy rettegés, hogy nem vagyunk szerethetőek, hogy mások jobbak nálunk. Mindig lesz szebb, okosabb, sikeresebb. Azaz mindig lesz olyan, akit valaki szebbnek, okosabbnak, sikeresebbnek tart. Hiszen valójában mit is jelentenek ezek a fogalmak? Tényleg csak annyik vagyunk, amit a környezetünk nyom felénk, vagy amilyennek elkeseredettebb pillanatainkban látjuk magunkat? Hihetetlenül vágyunk arra, hogy majd valaki jön és felfedezi a szépségünket, jön és megváltást hoz, jön és maradva a mesémnél, megszelídít minket, mint a Kisherceg a rókát. Más pedig arra vár, hogy majd mi jövünk, mi fedezzük fel , mi hozunk a számára megváltást, mi szelídítjük meg.  Hiszen hol Kishercegek vagyunk, hol rókák.  Csak tudnunk kell éppen melyik, tudnunk kell, éppen mi történik velünk. A Kisherceg az ártatlanság, a bizalom, a mérhetetlen életszeretet és hit szimbóluma. Azért is fontos a saját mesénket megtalálni, mert a bennünk élő Hős, Hősnő, Királyfi, Királykisasszony, vagy éppen a hétfejű Sárkány , egészen biztosan azokat a tulajdonságainkat testesíti meg, amit szeretünk magunkban, úgy él, amire vágyunk, úgy cselekszik, amire mi is büszkék tudnánk lenni. Úgyhogy, amikor keressük az életünkben azt a bizonyos pluszt, ami feltölt, kiszínez, boldogságot ad, s nehezen hisszük, hogy mindez ott van bennünk, a mese segíthet. Hiszen hogyan is érthetnénk, hogy miről szól, ha mi magunk nem lennénk képesek megélni ugyanazt? Egyszer olvastam egy gyerekverset, ami arról szólt, hogy a kisgyerek felsír álmában, mert szörnyet lát, s a mama felkapcsolja a villanyt és megnyugtatja, hogy nincs ott semmi, mintha ha az megnyugtató lenne mondja a versben a kisgyerek, hogy a szörny nem kint, hanem bent van. Ha a szörnnyel „működik”, miért ne működne ez a Hősöddel is? Ma arra biztatlak, kutasd fel magadban a mesehősöd, vedd magadra a ruháját, éld át a történetét, s vedd észre, hogy Te magad vagy a HŐS! Mesére fel!!!!!